Sziták, szűrők
A szita, rosta vagy szűrő különböző anyagok elválasztására alkalmas eszköz. A szitát sokszor egyetlen anyag pl. liszt fellazítására használják.
Pékségekben és házi konyhákban ez a szerepe a legfontosabb: a tárolás során összesűrűsödött, összeállt liszt lazítása, levegőssé tétele. Az átszitált lisztből készült tészta, kenyér, sütemény fogyasztásakor megérthetjük, érdemes erre a munkafolyamatra is időt fordítani.
Kínálatunkban klasszikus, bükkfa keretes, műanyag vagy fémhálós sziták vannak, melyek lyukmérete apró, de a szita méretével arányosan növekedhet.
Fémkeretes szitáink rozsdamentesek, szűrőink műanyag nyéllel vannak ellátva.
A szita aprólyukú, kézi eszközként szinte minden esetben kerek tárgy, amelyet két kéz közé fogva rázunk, hogy a felső részbe tett anyagot a lyukakon átjuttassuk, ezzel fellazítsuk, és a szita alá tett tálba vagy munkafelületre szórjuk. Ez tehát közvetlen a liszt felhasználása előtti művelet.
Régebben a malmok őrlés után egyben adták ki az őrleményt, s abból a felhasználók maguk készítettek készterméket. A kézi szitáláshoz két szitát, egy ritkább (gyér szita, kenyérszita) és egy sűrűbb szövetűt (gyakorszita, selyemszita, fátyolszita, lángszita, pohályszita) tartottak.
A rosta nagyobb nyílásokkal készül, és szerepe szerint különböző anyagok elkülönítésére, osztályozására szolgál, azok nagyság szerinti elválasztásával.
A szűrő maga is egyfajta szita, de nyéllel ellátva. Ezen gyakran folyadékot öntünk át, hogy az abban lévő szilárd anyagot leválasszuk, vagy a szűrőbe tett anyagon a folyékonyat átengedjük, ilyen tipikusan a tészta leszűrése vagy a teafű leforrázása.
Száraz használata is lehetséges, pl. porcukor szórásakor, ekkor inkább azt az előnyét használjuk, hogy a nyeles szűrő kicsi és egy kézben fogható.
Mivel igen régi eszközei ezek a konyháknak, háztartásoknak, malmoknak, bőven van szólásmondás, ami ezekkel a tárgyakkal foglalkozik. Hiszen annak jó a szeme (és a megérzései) aki „átlát a szitán”, de „vak eb az, ki a rostán által nem lát”.